megtaláltuk

A nekünk való kutyasulit az Aquincumi ASE - ben. Nagyon szimpatikusak az elveik, ők is jónak tartják a Fennel-könyveket Megvolt az első foglalkozás, Szuszi és mi is élveztük és közben egy csomó kérdésünkre választ kaptunk. Ami azért kiderült, RENGETEGET kell majd gyakorolnunk, de nagyon igéretes az egész.

lyukra futottunk

Kinéztünk végülis egy közeli kutyasulit a netről, telefonáltunk, megbeszéltük az időpontot, összepakoltuk a szükséges dolgokat (mondták kakizacsit feltétlenül vigyünk! ), elindultunk Esztivel, útközben rájöttünk mennyire kell is ez nekünk  - Szuszi mint egy őrült húzott -,  megérkeztünk a helyszínre,  nem találtunk ott senkit, Andristól telefonon infót kaptunk, hogy az iskola honlapjára kiírták,  a mai foglalkozás elmarad, megfordultunk, hazajöttünk.

Holnap újból próbálkozunk.

kutyasulit keresünk

Itt az ideje, hogy a mi szertelen kutyalányunkból jólnevelt kisasszonyt faragjunk. Szeretnénk már úgy sétálni például, hogy közben nem szakad ki a pórázt tartó karunk :).

Ha tudtok megbízható és kellemes kutyaiskolát, megköszönnénk, ha szólnátok ( Észak-Buda és környéke előnyben ).

kép később

mert most nem megy, de le kell írnom, hogy ahogy hosszabbodik és dúsul a felnőtt bundája úgy lesz egyre szebb és a tekintete, hát az valami igéző :))

kutya és/vagy kert

Látszik, hogy még nem értünk körbe a naptárban egy kutyás évvel.  Az új évszakok mindig új kérdéseket hoznak. Most a tavaszi kerti virágágyas elképzeléseimet és a spánielek híresen erős ásási hajlamát kell majd összeegyeztetni.
 Ma nem voltam igazán boldog amikor a krizantém éppen csak kibújt pici friss hajtásainak közvetlen közelében kapart gödröt, de olyan vehemenciával, hogy alig tudtam leállítani. Gondolom az ágyásszegély - kerítés lesz a megoldás.

élete első komoly hava

Ráhoztuk a frászt - ő meg ránk

Úgy kezdődött, hogy őnagysága belehempergett a kertben a tegnapi nagy esők után maradt tócsába, csurom vizes lett, nem volt elég áttörölni, elővettük a hajszárítót.
Na, ezt nem kellett volna, szegény teljes pánikba esett a zúgástól, úgyhogy rövid közelharc után - Eszti fogta, én szárítottam - elengedtük. Aztán akadt más dolgunk is, nem figyeltünk rá és pár óra múlva azt vettük észre, hogy csak kucorog a sarokban, szevedő tekintettel, nem jön ha hívjuk (csak Esztivel ketten voltunk otthon), ételt, vizet sem fogad el. Remek, más sem hiányzik, csak a kutya betegsége. Mondjuk más tünetet nem láttunk, de azért nem volt túl jó érzés.

Aztán hazajöttek a többiek és velük ugyanolyan volt, mint mindig. Újra evett, ivott, naná, jó szomjas lehetett az éhségsztrájk után ... Most már visszaállt a világ rendje, úgy tűnik velünk is kibékült, de az azért meghökkentő volt, hogy milyen érzékenyen tud reagálni bizonyos dolgokra.