Ráhoztuk a frászt - ő meg ránk

Úgy kezdődött, hogy őnagysága belehempergett a kertben a tegnapi nagy esők után maradt tócsába, csurom vizes lett, nem volt elég áttörölni, elővettük a hajszárítót.
Na, ezt nem kellett volna, szegény teljes pánikba esett a zúgástól, úgyhogy rövid közelharc után - Eszti fogta, én szárítottam - elengedtük. Aztán akadt más dolgunk is, nem figyeltünk rá és pár óra múlva azt vettük észre, hogy csak kucorog a sarokban, szevedő tekintettel, nem jön ha hívjuk (csak Esztivel ketten voltunk otthon), ételt, vizet sem fogad el. Remek, más sem hiányzik, csak a kutya betegsége. Mondjuk más tünetet nem láttunk, de azért nem volt túl jó érzés.

Aztán hazajöttek a többiek és velük ugyanolyan volt, mint mindig. Újra evett, ivott, naná, jó szomjas lehetett az éhségsztrájk után ... Most már visszaállt a világ rendje, úgy tűnik velünk is kibékült, de az azért meghökkentő volt, hogy milyen érzékenyen tud reagálni bizonyos dolgokra.

az a jó kis birkaillat

ami feltehetően árad a natúr tolnai gyapjúfonalból (én nem érzem :) ), annyira csábító lehetett, hogy a kötésem egy óvatlan pillanatban Szuszi szájában kötött ki

nemigen szoktam

nyilvánosan pampogni valamilyen intézkedés ellen, de ez az ebadó dolog pont ide vág.
Csakúgy mint a többi átlagkutyás fizetjük a kutya ellátásának, esetleges gyógyíttatásának teljes költségét. Séta közben rendet hagyunk magunk után. Nem látom, hogy mivel növelnénk a lakókörnyezetünk terheit. Akkor meg mire is az adó? Még ha csak havi 500 Ft is (mert ivartalanítani csak azért, hogy ne kelljen fizetni, nem fogjuk :L ).

rossz idő - rossz kutya?

Húha, gondok lesznek. Mert az rendben volt, hogy a száraz melegben csak kifutott a kertbe dolgát végezni és tényleg már nagyon ügyes volt, de ebben az újfajta hideg és vizes őszben nagyon nem akaródzik (hogy is mondta Dustin Hoffman a Rainman-ben: "esőben nem megyünk ki"?) és sajnos meg is van bent az eredménye. Új stratégiát kell bevetnünk.

sétálunk

Szuszi megkapta az összes korában javasolt oltást, kivártuk a védettség kialakulásához szükséges időt is, úgyhogy immunológiailag készen álltunk a nagyvilágba való kilépésre. Lelkileg viszont még nem egészen.
Kiskutyánk anno vígan rohangált a testvéreivel, de idegen állatot, főképp testközelből, még nem igazán látott. A kertbe betévedt macska is inkább korábbi kutyás tapasztalatai miatt iszkolhatott el, mert Szuszi az agresszió legkisebb jelét sem mutatta felé.
Szóval nekiindultunk és ment a nagy szaglászás békésen, egészen addig amíg a környező kertekben ugatni nem kezdtek a kutyák. Szegény megdermedt, picire összehúzta magát és nyöszörgött keservesen. Ez volt első alkalommal.
Szerencsére Eszti ügyesen bánik vele, lelkesen sétáltatja és több barátjának van kis testű felnőtt kutyája. Amikor azokkal találkozott, akkor sem volt felhőtlen az öröme, de bízunk benne, hogy ez szépen lassan oldódni fog és élvezni fogja a kutyatársaságot.
Azt mondják, hogy egy spánielnek nem elég ha az ember fut egy kört vele a ház körül. Nos, lehet, hogy felnőtt kutyáknál így van, de egyelőre egy húszperces séta után úgy nyúlik el a padlón mint egy zsák és rögtön el is alszik. De hát majdcsak belejön, mint kiskutya az ugatásba.

ma három hónapja

született. Ezek itt a szülei.





Az apakutya többszörösen díjnyertes gyönyörűség, de azért ő is ugyanolyan barátságos volt és ugyanolyan kajlán rohangált a kertben amikor meglátogattuk a kennelt mint a többi kutya.
Érdekes és genetikailag eléggé soktényezős a kutyák színének öröklődése, így esett, hogy az anyakutya arany színét abból az alomból egyik kiskutya sem örökölte, különböző árnyalatú cobolyok lettek.


.



Szuszi a rózsaszín szalagos.



4-5 hetesen

Szerelem volt a második látásra, mert először az egyik testvéréről volt szó, de ahogy nőttek, ő lett a legbájosabb. Pont 9 hetesen hoztuk haza.

üdv!

Sosem gondoltam volna, hogy belekezdek még egy blogba, de azt sem, hogy kutyánk lesz. Hát lett, és ezért az új blog.

Fogadjátok szeretettel.