Szuszi megkapta az összes korában javasolt oltást, kivártuk a védettség kialakulásához szükséges időt is, úgyhogy immunológiailag készen álltunk a nagyvilágba való kilépésre. Lelkileg viszont még nem egészen.
Kiskutyánk anno vígan rohangált a testvéreivel, de idegen állatot, főképp testközelből, még nem igazán látott. A kertbe betévedt macska is inkább korábbi kutyás tapasztalatai miatt iszkolhatott el, mert Szuszi az agresszió legkisebb jelét sem mutatta felé.
Szóval nekiindultunk és ment a nagy szaglászás békésen, egészen addig amíg a környező kertekben ugatni nem kezdtek a kutyák. Szegény megdermedt, picire összehúzta magát és nyöszörgött keservesen. Ez volt első alkalommal.
Szerencsére Eszti ügyesen bánik vele, lelkesen sétáltatja és több barátjának van kis testű felnőtt kutyája. Amikor azokkal találkozott, akkor sem volt felhőtlen az öröme, de bízunk benne, hogy ez szépen lassan oldódni fog és élvezni fogja a kutyatársaságot.
Azt mondják, hogy egy spánielnek nem elég ha az ember fut egy kört vele a ház körül. Nos, lehet, hogy felnőtt kutyáknál így van, de egyelőre egy húszperces séta után úgy nyúlik el a padlón mint egy zsák és rögtön el is alszik. De hát majdcsak belejön, mint kiskutya az ugatásba.
Aranyszívem:))) Próbáld meg ne hagyni, hogy félős legyen. Keressetek egy környékbeli nagyobb testű szelíd kutyust (pl. vizslát, bernit ilyesmit), és hagyd őket játszani. Az a tapasztalatom, hogy az a kutya, amelyik az összes nagyobbtól fél, offenzívvá válik.
VálaszTörlésKöszi Ildi, rajta vagyunk. Azért már sokat oldódott a riadtsága, de a barátkeresés nagyon jó ötlet!
VálaszTörlés