nagylány

Bár Szuszi megbízhatóan szobatiszta, valamelyik reggel barna kupacot találtunk  a konyhakövön. Aztán ez még két napon megismétlődött. Nem voltunk boldogok tőle, meg aggódtunk is, hogy nincs-e valami komoly baja, igaz napközben viszonylag élénk volt, más tünetet nem találtunk.

Esztinek esett le először, hogy lehet, hogy tüzelni kezd - múlt őssszel egyszer már tüzelt, de akkor annak jóval enyhébb jelei voltak. Azóta egyértelmű, hogy igaza volt, a reggeli afférok is megszűntek, most már csak a következő két  hetet kell kihúznunk fiúkutyával való közelebbi találkozás nélkül.

pörög

ha biztos benne, hogy hamarosan örömteli dologban lesz része - enni kap, vagy valamelyikünket látja hazajönni - kis köröket ír le miközben megy a táljához, vagy az ajtóhoz

elmentünk kutyafodrászhoz

és most már nincs annyira melege, meg kevesebb az esély, hogy belemenjen a toklász, de olyan bénán nyírták meg, hogy meg sem mutatom - majd csak ha újra megnő a szőre

egy éves

Hát eljött ez is, ma van az első szülinapja.

Nagyon kedves, ragaszkodó kutyus. Amikor este mesélünk Orsinak, már előre behelyezkedik a párnájára. Kevésbé félénk már a többi kutyával,  a kerítés külső oldaláról sokszor már direkt hecceli őket.

éljen a homeopátia!

Alig pár nappal az előző után megint sikerült beszereznie egy toklászt, most is a jobb mellső mancsába, csak felülre. Jól bement, nem sikerült kiszedni, begyulladt, megduzzadt a helye.
Nagyon nem akaródzott elvinni az állatorvoshoz, részben a fájdalmas tortúra, részben a piszkos anyagiak miatt is ( nem nagyon van heti tizenezer forintunk toklászkiszedésre  ), úgyhogy megpróbáltam a golyócskákat, azzal, hogy ha nem sikerül, 1-2 nap múlva mindenképpen látja állatorvos.
Tegnap kapott egy adag 200 CH-s Siliceát és mára a toklász szinte előbújt a nyíláson, egy nyomásra kint volt.
Kap még egy kis gyulladáscsökkentést (homeóst) és a következő toklászig elfelejtjük a dolgot, remélem. Aztán meg megvan már bevált gyógymód.

doki ügy

Tegnap reggel kicsit sántított a jobb mellső lábára, de rohantunk, úgyhogy azt gondoltuk délutánig ráér.
Aztán mire hazajöttünk már nem is lépett rá, nagyon nyalogatta, nem találtam semmit amit ki lehetett volna szedni a tappancsából, úgyhogy irány az állatorvos.
Érzéstelenítés nélkül - én mondtam, hogy ne altassák- kicsit kotorászott a doktornő a szúrcsatornában és talált is egy szálkaszerűséget, jó mélyen. Szegény, egész jól tűrte. Helyi és bőr alá kapott antibiotikum, kis felületi fertőtlenítés és elengedtek.
Már itthon kevésbé sántított és ma már kutya baja (ha-ha) sem volt.
Azért nem volt jó kaland.

szieszta